Plakátkiállítás a múlt század egyik legviharosabb évtizedéről

A 20. század egyik legviharosabb évtizedének tartott 1910-1920 közötti időszakot bemutató plakátkiállításnak ad helyet a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), Elsodort világ/Plakát-álmok címmel.

A kiállításon az MNM saját plakátgyűjteményének nagyrészt még soha ki nem állított darabjaiból 147 darab eredeti, litografált plakát, valamint tárgyi emlékek, a múzeum kollekciójának világháborús relikviái is bemutatásra kerülnek.
A megnyitón Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XX. Század Intézet főigazgatója, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság tagja elmondta: az október 19-ig látható kiállítás megmutatja, hogy a plakát a vizuális művészetnek az a csúcsterméke, amely a mindennapi kommunikáció egyik legfontosabb eszköze az adott korban.
Hozzáfűzte: ezt a hatásos művészeti eszközt sem az Osztrák-Magyar Monarchia, sem a Német Császárság nem használta fel a gyűlöletipar kiszolgálására. Az antant hatalmak – elsősorban Nagy-Britannia és az  Egyesült Államok – viszont az ellenséggel szembeni uszításra, a közvélemény befolyásolására használta – fogalmazott.
Csorba László kiemelte: a tárlat gondolatokat javasol az értelmezéshez, segíthet a régi emlékek előhívásában, s hozzájárulhat a párbeszéd újraindítására múlt és jövő között. Mint mondta, a háborúban álomszerűen gondoltak vissza a békeidőkre, a háborúra pedig utólag rémálomként – tette hozzá.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedének plakáttermése bemutatja a háború előtti évek mindennapjait, majd a harcterek valóságát, a román katonai megszállást és az 1920. évi trianoni döntést. Ihász István, a kiállítás kurátora elmondta: nem hagyományos, galériaszerű plakátkiállítást akartak rendezni, céljuk és szempontjuk az átlényegítés, a tárgyakkal való ellenpontozás volt.
A tárlat egyik momentuma a katona álma, amelyben visszagondol a civil életére, majd a lövészárokban – amit a látogató vele együtt körbejárhat – a háborús hátországot vizionálja. Tovább menve a katona álmát követjük, aki a baljós jövőt is megjósolja magának – fogalmazott.
A kiállítás elején egy elveszett, az emlékekben álomvilággá formálódott világ jelenik meg, a második teremtől az elsodort régi helyett egy új, alakuló világban találja magát az érdeklődő. A harmadik, a mementóterem a ráismerés tere, az utolsó kiállítási tér pedig az új törvények szerint működő, vészterhes politikai eseményeket jeleníti meg.
A látogatók számára megteremtett nézőpont egy lövészárokban vizionáló-álmodó, háborúba kényszerült közember, akiben felidéződik a hátrahagyott civil élet színes plakátkörnyezete, a frontot segítő háborús hátország falragaszainak heroikus világa, valamint felsejlik benne a forradalmakat követő megszállás és területvesztés rémképe – olvasható a kiállítás ismertetőjében.
A plakátok alkotói között szerepelnek az 1910-1920-as évek neves festői és grafikusai, mások mellett Bíró Mihály, Dankó Ödön, Győri Aranka, Nemes Lampérth József, Pólya Tibor, Uitz Béla és Végh Gusztáv.
A plakátok mellett tárgyi emlékek, többek között harangok, hadimozsarak és gyűrűs poharak, a lövészárokban készült, kézzel barkácsolt munkák, továbbá szöveges rendeletek és az Érdekes Újság vetített oldalai gazdagítják a tárlat anyagát.

 

No Comments

Post a Comment