100 év után is tanulhatunk a szörnyű náthából!

A világjárványok pusztítása mindig is megviselték az embereket, nem csak azokat a szerencsétlenül jártakat, akik meghaltak, hanem az utókort is, az emberek emlékezetében olyan eseménysorozatként élnek ezek a járványok, mintha láthatatlan ördögök járnának köztünk, és mintha fertőző fegyvereikkel össze-vissza szurkálnák az embereket, akik utána viszonylag gyors leépülést követően meg is halnak. Ilyen élményt tár elénk például Albert Camus Pestis című regénye is. 

Az 1918-as spanyolnátha például pont az első világháború végén csapott le, melynek hatására további 50-100 millió ember meg is halt, a fertőzöttek száma pedig elérte az 500 milliót is, ami a legdurvább, az pedig az, hogy még a sarkvidékre is elért a járvány. A 20. század méltán számít a halál századának,  több háború, számos járvány, és rengeteg ártatlan élet írható a század rovására.

Sokan azt mondják, hogy a 2009-es sertésinfluenza után lassan el kellene kezdeni arra készülni, hogy lehetséges, hogy megint lesz valami. Sajnos a legtöbb járvány esetében az a legnagyobb probléma, hogy az embereket felkészületlenül éri a dolog, és nem tudnak védekezni ellene. A spanyolnátha esetében is az életerős fiatal felnőttek haltak meg a legtöbben, talán mert a szervezetük nem volt felkészülve egy ilyen betegség legyőzésére. Ma már a túlsúly lehet a legnagyobb veszély. Érdemes lenne mindenkinek minél jobban tájékozódni arról, hogy mire kell odafigyelni, egy ilyen járvány esetén, s akkor nagyobb esély van a túlélésre.

No Comments

Post a Comment